UNSAID WORDS

Itt az idő, hogy  elmondjam  neked,
az mi fejemben pörög mi ketyeg
hosszú a lista légy türelmes bírd ki
de hiszem, hogy jobb lenne papírra leírni.

Nem tudom hol kezdjem, mi legyen az első,
Eféle műfajban ez most a legelső,
A lényegre térek nem osztom az észt,
Az elmém a dolgok mélyére néz.

Nézz körül, meglátod, sz.r itt most minden,
Én itt, te meg ott, de hazánk az nincsen,
Kérdés, hogy hol jobb, hol nem néz ki senki,
Itt román, ott hazátlan magyarnak lenni.

Hosszú az út, amit előttünk látok,
A homályos ködben épp refire váltok,
Nyugtass meg kérlek, hogy tisztábban lássak,
Az éjszaka hősei, mind rád vadásznak.

Akarlak téged! nem riaszt meg semmi,
Nem vagyok, nem tudnék papucs se lenni,
Már tudod kivagyok, tiszta a képlet,
Szemem a szemed mélyére nézhet.

Voltak már páran beállva a sorban,
De olyant, mint te, nem találtam soha,
Sugárzó jókedv, ördögi szépség,
Azért, hogy enyém légy, pokolban égnék.

Előtted mérföldek előttem napok,
Fájdalmas percek,órák, hónapok,
Nyugati újvilág, a sok dagi jenki,
Ha ott az idő, kár lenne kihagyni.

Fogom a kezed ha vége van mindennek,
Kérdés, hogy ott állsze még mindig mellettem,
Vagy elcsábít téged a csillogó nagyvilág,
Megérteném, bár fájna, hogy mit csinálsz.

Látom már azt, amit magamban látok,
Megleltem azt, kit régóta várok,
Lüktet a szívem ha illatod érzem,
Nincsen már A-B,számomra nincsen!

Egy dolgot tudok! SZERETLEK KINCSEM!

Gábor Róbert